Language 

Updates  | Medjugorje[EN]  | Messages  | Articles  | Videos[EN]  | Pictures[EN] | Site Map  | About[EN]  | Guestbook

www.medjugorje.ws » Text version » Medjugorje News & Articles » Claudia Koll zarándoklata Medjugorjéba

Claudia Koll zarándoklata Medjugorjéba

Other languages: English, Deutsch, Hrvatski, Italiano, Magyar

November elején Medjugorjéban járt Claudia Koll, a híres olasz színésznő. A „Mir“ medjugorjei rádió munkatársainak nyíltan beszélt életéről és megtéréséről. Élettörténete úgy hangzott, mintha napjaink Mária Magdolna történetét hallottuk volna. Elmesélte édesanyja nélküli, nehézségekkel teli gyeremekkorát. Édesanyja az ő születésekor halt meg. Beszélt nagymamájával eltöltött napjairól, az iskolaévekről, identitás kriziséről és tévelygéséről a film világában.

Különböző filmekben való szégyenletes szereplései után Claudia 2000-ben, a Jubileumi évben átlépett Rómában, a Szent Péter Bazilika Nagy Jubileumi kapuján, és attól a pillanattól kezdve érzi, hogyan semmisült meg addigi életműve.

Ő így fogalmazott: „Egy nap drámai helyzet állt elő, mely megoldásra várt. Én azonban nem voltam alkalmas arra, hogy megtaláljam a megfelelő megoldást. Emlékszem, nagyon kétségbeestem, és nem tudtam mit tegyek. Fel-alá járkáltam a szobában. Az egyik pillanatban azonban Istenhez fordultam. Elkezdtem imádkozni a Miatyánkot, miközben kezemben szorongattam a feszületet, amit néhány nappal korábban ajándékba kaptam egy barátomtól. Amikor egész lényemmel Isten felé fordultam, a kereszthez tapadtam és felszabadultam. Mély béke árasztott el, és ebben a békében pihentem meg. Már nem éreztem zaklatottságot, sem félelmet. Csak csend volt, olyan mély csend, melyet korábban nem ismertem. És ez a csend Istenről beszélt nekem. Nem láttam az Urat, de éreztem jelenlétét. Megkérdeztem tőle: 'Miért tetted ezt velem, miért vigasztaltál meg, én ezt nem érdemlem meg?!' Majd azt mondtam: 'Te vagy az én Atyám, és a Miatyánkkal kértelek, azt mondtam neked: szeretnélek megismerni Téged.' És ez volt az én első imám. Az Úr nem vette el a szenvedésem, de velem járt és segített, hogy lassan, lassan megoldjam a szenvedés problémáját. Azt kell mondanom, hogy a szenvedés volt számomra az az út, mely Istenhez vezetett, és így lassan szükségét éreztem annak is, hogy visszatérjek az egyházba. Arra vágytam, hogy egyházhoz tartozzam, hisz ott tapasztaltam meg a csendet és Isten békéjét. Elkezdtem szentmisére járni, s az Úr elkezdett gyógyítani a szentségek által.“

Ez a gyógyítás hosszadalmas volt – ő erről tanúságot tesz –, és ebben a folyamatban voltak felemelkedések és bukások. De újraindulások is. Megértette, hogy Jézust két új lábbal kell követnie: az egyik lába az igazság, a másik a szeretet. Minden filmszerepet elutasított, mely nem felelt meg az evangéliumi lelkületnek. Ebből az időből elmesélt egy érdekes történetet:

„Egy nap aláírtam egy szerződést, melyért sok pénzt ajánlottak. Nem kaptam negatív szerepet, de úgy éreztem, hogy mégsem kellett volna elfogadnom. A másik nehézség az volt, hogy emiatt újra találkoznom kellett azokkal a személlyekkel, akikkel kapcsolatban megígértem az Úrnak, hogy nem fogok többé találkozni velük. Miután aláírtam a szerződést, már tudtam, hogy hibáztam. De gyengeségem miatt képtelen voltam nemet mondani. Amikor megkaptam a pénz első részét, szétosztottam az egyház szegényei között. Úgy éreztem, hogy ez a pénz nem illet meg engem, mert az árulás pénze.“

Ezt követte missziós munkája. Elment Etiópiába, ahol nagy nyomorúsággal találkozott. Éhínséggel. Kisgyermekek haltak meg az éhségtől. A következőképpen vallott az ott eltöltött időről:

„Emlékszem egy kisfiúra, akinek csukva volt a szeme, de nem betegség miatt, hanem azért, mert nem volt víz. A szemei koszosak voltak, begyulladtak a piszoktól, és ezért záródtak be. Nedves ruhával elkezdtem törölgetni a szemeit. És míg a szemeit nyitogattam, az Úr addig megnyitotta az én szememet. Luxus körülmények között éltem, nagyon értékes szőnyegek voltak a lakásomban, ezüst étkészlet, de mindez nem mentette meg az életem. És elkezdtem más szemmel nézni a dolgokat. És megértettem, hogy gazdagságom egy részét oda kell adnom annak, akinek semmije sincs.“

Hazafelé vezető útján betért az Isteni Irgalmasság kegyhelyére, és ott felfedezte az Isteni Irgalom üzenetét: „Megértettem, hogy az Úr azt mondja nekem: 'Claudia, ha elestél, az azért történt, mert túlzottan magadban bíztál, higgyj nekem!' Ez számomra a következőt jelentette: 'Jézusom, bízom benned!' Megértettem, hogy a megtérésem útján Jézussal járok, és hinnem kell az Úrban. Azt gondolom, hogy az igaz hit olyan, mint Ábrahámé, aki minden reménytelenség ellenére is reménykedett.“ – mondta Claudia.

Claudia beszélt a Boldogságos Szűz Máriával való kapcsolatáró és tiszteletéről is.

„A Szűzanya mindig jelen volt az életemben, egészen születésem pillanatától kezdve. Amikor nyolc-tíz éves lehettem, láttam egy filmet a fatimai Szűzanyáról. És akkor azt mondtam, hogy a Szűzanya nem egy szobor, ő egy asszony. Mélyen megérintett, hogy a Szűzanya ilyen fontos feladatot bízott a látnokokra. A film hatására azt éreztem, hogy a Szűzanya számomra a szépet, a békét és az örömöt fejezi ki. És amikor a film után hazaértem, elmondtam egy imát. Akkor még kislány voltam, és a következőképpen imádkoztam: 'Veled akarok élni, és hozzád akarok jönni. Vigyél el magaddal úgy, ahogyan ezt Jácintával tetted.' Ezután azt kerestem, arra vágytam, hogy meghaljak. Az Úr nem hallgatta meg ezt az imámat, és azt gondolom, ma arra hív, hogy tegyek tanúságot Róla és minden tapasztalatról, mely segített nekem abban, hogy megértsem az Ő Isteni Irgalmának nagyságát.“

Claudia arról is említést tett, hogy megtérésének egész útján a Szűzanya közelségében élt. Különösen mélyen élte meg Medjugorjét és a Szűzanya látnokoknak való megjelenését. Elmondta, hogy a jelenés pillanataiban erősen érzi a Szűzanya jelenlétét. Egy jelenés után a következőket mondta: "Ez az a pillanat, amikor minden megszűnik, megszakad. Láttam, hogy esik az eső, de nem érzékeltem az esernyőn. Azt gondolom, hogy valóban szép élmény szívből befogadni a Szűzanyát. Egyáltalán nem jutott eszembe, hogy jeleket keressek vagy az eget nézzem. Ez olyan találkozás, mely a lélek mélyén történik. És a jelenés pillanatában már nem az a fontos, hogy a látnokokat lássam, hanem az, hogy valóban imádkozzam.“ Claudia különösen hangsúlyozza a szeretetet is, melyet a Szűzanya iránt érez. Újfajta szeretet ez. Az ilyen megismerésnek sok szakasza van.

Egy ezek közül: „Megtérésem útjának kezdetén Isten aids betegeket helyezett utamba. Egy fiatal aids beteg fiú szenvedésén keresztül ismertem fel Krisztust. Ekkor kezdtem elgondolkodni, elmélkedni Jézusról, aki vérrel verejtékezett a Getszemáni kertben, és félt a haláltól. Ez a fiú az ágyban feküdt, és nagyon rosszul volt. Már nem tudott beszélni, mert a betegség megtámadta a beszédközpontját, de a szemei nagy félelmeiről beszéltek. Amikor megfogtam a kezét, a szívemben nagy szeretetet éreztem. Olyan szeretetet, melyet addig soha. Erős és gyöngéd volt egyszerre. És ez a szeretet megtérített engem. Ha a múltamat nézem, az jut eszembe, hogy hányszor lépett be Jézus hasonló helyzeteimbe, de vak voltam, ezért nem tudtam felismerni. Akkor ismertem meg, amikor elkezdődött megtérésem útja. A szenvedőkben Krisztus van jelen.“

Claudia Koll ma egy egyesületet vezet, melynek neve: Az Atya műve, és az afrikai misszónak van szentelve. Házat tartanak fenn, melyet Kis Lourdes-nak hívnak, és a mozgáskorlátozottak befogadására szolgál. Claudia igazgatója A Művészvilág Akadémiájának is, melyet II. János Pál pápa művészekhez írt levele alapozott meg. Ezzel az Akadémiával a fiataloknak szeretne segíteni abban, hogy egészséges módon kerüljenek be a hírnév világába. Külön meg kell jegyezni, hogy az Akadémián rendszeresen a medjugorjei zene szól.

 


 

PC version: This page | Medjugorje | Apparitions[EN]  | Our Lady of Medjugorje Messages  | Articles[EN]  | Pictures[EN]  | Medjugorje Videos[EN]